Termékek Menü

Az én-idő szülőként luxus?

Az élet egyik legcsodálatosabb dolga történt meg veled nemrég. Gyermeked született. A világ és te magad is azt gondolod, hogy méterekkel a föld fölött, a boldogságban úszva kellene megélned az azóta eltelt hónapokat-éveket. Ha pedig nem mindig így van, rögtön azt gondolod, hogy rosszul vagy összerakva vagy valami probléma van veled. És sajnos erre a környezeted vagy a tágabb világ is ráerősít.

 

 

 

 

Pszichológusok szerint a gyermek születése az egyik legnagyobb „trauma” egy szülő, szülőpár életében. Természetesen az előjele nem negatív, de tény, hogy olyan – mindkettőtöket mélyen felkavaró – esemény, amelynek megtörténte után az életetek soha többet nem lesz olyan mint előtte. Számos dologról le kell végleg mondani, míg temérdek dolgot be kell tudni illeszteni a mindennapokba, és mindez együtt jár a személyiségetek átalakulásával is. Ezeket a változásokat pedig fel kell tudni dolgozni.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a szülőség egy embernek csak az egyik személyiség-szegmense, jóllehet talán a legfontosabb. Ugyanakkor senki nem várhatja el tőlünk azt, hogy a gyermekünk születése után lemondjunk a többi szerepünkről is a saját életünkben. Ugyanolyan fontos a nemi szerepek, a társadalmi státuszok, a karrier és az egyéniségünk ápolása és építése is.

Ha mások igényei szerint rendezzük be az életünket anélkül, hogy a magunk örömére is helyet teremtenénk benne elfoglaltságoknak, tanulásnak, pihenésnek vagy aktív feltöltődésnek, az eredmény óhatatlanul a kiégés lesz. Elveszítjük az örömet amelyet korábban megtaláltunk a családi életben, a gyermeknevelésben, felőrlődünk a mindennapi élet taposómalmában.

A lényeg, hogy a gyermek(ek) születése után képesek legyünk egy új harmónia kialakítására az életünkben, amely kisebb-nagyobb kilengésekkel hosszú távon is tartható. Az új harmónia kialakításához létre kell tudnunk hozni egy új, dinamikus értékrendet, amelyhez akkor is tartjuk magunkat, ha az a külvilágban ellenállásba ütközik. Szakítsunk a magunk számára időt akkor is, ha a szüleink nem értenek ezzel egyet, legfeljebb ne tőlük várjunk segítséget, hanem keressünk egy jó dajkát. Keressünk lehetőséget az energiatartalékaink feltöltésére vagy a szülőtársunkkal való kapcsolatunk ápolására akkor is, ha a gyermekeink bölcsis társainak szülei úgy gondolják, hogy a szülői önfeláldozás mindennél fontosabb.

Hogyan lehetséges ez? Kizárólag úgy, hogy szülőként egymás között is megtanuljuk megosztani a terheket, és képessé válunk elfogadni a környezetünk nyújtotta segítséget is. Legyünk nyitottak és rugalmasak, és fogadjuk el azt is, hogy egy bizonyos életkor fölött a gyermekünk számára is fontos a környezet változatossága, az új emberekkel való ismerkedés. Egy-egy ilyen alkalom után, igazi élmény lesz a testben-lélekben feltöltődött családtagok újraegyesülése.

Tartalomhoz tartozó címkék: blog