Termékek Menü

Miért fontos, hogy a szülő együtt játsszon a gyermekével?

A közös játék – legyen az társas, fogócska, biciklizés vagy tollas – a szülő és a gyermek számára számtalan lehetőséget tartogató, minőségi időtöltés. A legfontosabb feladata, hogy egy közösen kialakított helyzetben lehetővé teszi mindkettő (három-négy) számára, hogy megfigyeljék egymás reakcióit, tanuljanak egymástól, támogassák vagy éppen legyőzzék egymást, mindezt úgy, hogy az egész összességében jó élmény legyen.

 

A XIX. század végéig a szülő-gyermek játék igen ritka volt illetve főleg az anyára korlátozódott. A férj általában már akkor kezdett el foglalkozni a gyermekekkel (főleg a fiúkkal), ha azokkal már „értelmesen lehetett beszélni”, tanítani lehetett őket. Modern korunkban a közös játék természetes lenne, ha volna rá idő, de sajnos gyakran nincs. Ilyenkor szokott az lenni, hogy a közös játék helyett inkább célba vesszük a játéshop-okat, ahol újabb játékokat kap a gyermek – amelyekkel aztán egyedül játszik.

A gyermek számára különleges alkalom, ha elfoglalt szülei leülnek mellé a szőnyegre és csak vele foglalkoznak, arra azonban ügyeljünk, hogy csak akkor tegyük ezt, ha valóban bele tudunk feledkezni a helyzetbe, tényleg nyitottak vagyunk a közös programra. Nem kell ennek társasjátéknak lenni, elég ha élvezettel nézegetjük ahogy az Angry Birds plüssökkel vagy a Superman figurával bábozik nekünk.

A közös társasjáték lehetővé teszi a gyermek számára a szabályok megértését, a hozzájuk való igazodást, illetve azt, hogy még a szülő érzelmi befolyásolása révén se várhatják el ezek megszegését, a jogosulatlan győzelem megszerzését. Ha korcsoportban játszanak, szóba se kerül a szabályok megszegése, az ügyetlenekkel vagy érzékenyebbekkel szembeni tolerancia, akinek nem tetszik a „rendszer”, egyszerűen kiszáll. Így szülőként se gondoljuk azt, hogy dolgunk lenne kedvezni a gyereknek.

A közös játék a szülő számára is lehetőséget nyújt, hogy kiszabaduljon saját világából, hogy élvezetet leljen a játék nyújtotta örömek között, de arra is, hogy jobban megismerje saját gyermekét. Figyeljük őt ilyenkor egy kissé külső szemmel, mert jó lehetőség nyílik ilyenkor a tehetsége, nyitottsága, érzékenysége, erősségei felismerésére. Könnyen lehet, hogy meglepő eredménnyel járhat ez a finom „megfigyelés”, hiszen megmutatkozhat a gyermek megfigyelőképessége, toleranciája, ötletessége, rugalmassága vagy bármilyen más rejtett tulajdonsága, amellyel a mindennapi életben még nem szembesültünk.

Tartalomhoz tartozó címkék: blog